Te mit tennél meg azért, aki a világon mindennél többet jelent számodra? Szerintem mindenki számára egyértelmű a válasz, de azért elmondom a sajátomat. Bármit. Az első Shape-shifting bejegyzés folytatása elérkezett, de ezúttal leszűkítem a kört, egy szemszögből vizsgálom az alakváltoztatás problémáját, a szerelmünk megőrzése a fő téma ezúttal. (Csodaország ismét kinyílik.)
Tételezzük fel, hogy van lelke egy ilyen gépnek. Ha van lelke, akkor érzelmei is vannak, képes a szeretetre, szerelemre, gyűlöletre, bánatra, haragra stb. A mi kedves shape-shifterünk szerelembe esik egy emberrel, de a kapcsolat valamilyen úton módon nem működik és nem az érzelmek elmúlása miatt, hanem más külső okok miatt úgy döntenek, hogy szétmennek. És ha az alakváltó annyira szereti azt a másik embert, hogy hajlandó újra és újra megpróbálni, halálra savazni magát, csak a szeretett párja mellett maradjon? Neki minden eszköze adott. Alakot vált. Annyiszor vált alakot, ahányszor csak akar. Nyilván a lelke, a szokásai, a viselkedése nem változik meg és talán a másik is felismeri a régit benne, de így végtelen lehetőséget kap. Viszont emellett van egy másik gond is, az igaz szerelem felismerésének kérdése. Honnan tudhatja, hogy pont érte érdemes? Ezt azonban nem valamilyen felsőbb hatalom szabályozza, hanem mi magunk. Ti is és én is pontosan jól tudom, hogy ki az, akiért bármit megadnék vagy megadtam volna. Mindig felmerül bennem a szokásos "megéri?" kérdés. Fogalmam sincs, hogy megéri-e. De akkor is megteszem nagyon sok esetben. Vagy megtettem, ez most lényegtelen.
Gyakorolni ugyanazt a kapcsolatot, megtanulni nem elkövetni ugyanazokat a hibákat.. Az alakváltás ezt az ígéretet hordozza magában. Nem jobb egy olyan kapcsolatban lenni, amit nem kell gyakorolni? Olyan gördülékenyen megy. Ha valaminek alapvető hibái vannak, azt gondolom nem szabad erőltetni. Akkor viszont miért olyan erősek az érzelmek? Miért van mindenki meghülyülve tőle, miért.. Annyi miértet tehetnék most fel, hogy lemenne a nap, mire a végére érnék a kérdéseimnek.
Miért? Mert emberek vagyunk. Reménykedünk, szeretünk, hibázunk, elesünk aztán újra és újra felállunk, hogy újrakezdhessük.
E.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.