"Látom a két fejet profilból a kis éjjeliszekrény-lámpa világánál: Jean-Marcét a párnán, s vagy tíz centiméterrel fölötte Chantalét, ráhajolva.
Chantal azt mondja: - Ezentúl mindig rajtad tartom a szemem. Szakadatlanul nézni foglak.
Kis szünet után: - Félek pislogni. Nehogy abban a pillanatnyi kihagyásban valami kígyó, patkány, más férfi lopakodjon a helyedbe.
Jean-Marc kicsit megemlkedik, hogy hozzáértesse az ajkát.
Chantal a fejét rázza: - Nem, csak nézni akarlak.
Aztán: - Egész éjszaka égve hagyom a lámpát. Minden éjjel."
Milan Kundera - Azonosság.
E.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.