Egy különc gondolatai

Kis sorozat ajánlással átszőtt gondolatfolyam lesz ez a mai.. Igazából a héten volt a csernobili katasztrófa 25-ik évfordulója és arra terveztem egy kis megemlékezést, valamint mélyebb elmerülést az atomenergia felhasználásában meg működésében, de sajnos nem bírom megírni a bejegyzést.

A Fringe című amerikai-kanadai sci-fi sorozat, amely külföldön 2008 őszén kezdte el világjáró körútját, ám hazánkba magyar hanggal csupán 2009 tavaszára érkezett meg. Jó magam is az egyik szarkasztikus idézőjel kiváló magyar kereskedelmi csatornán láttam a bevezető dupla epizódot, és azonnal magával ragadott. Miután az első évad befejeződött szinkronosan, elkezdődött a második is, de annak a hosszú szünetét már nem bírtam kivárni, én is éltem az internet adta lehetőségekkel és rá kellett jönnöm, hogy az eredeti hang sokkal jobb, megéri feliratosan nézni, nem beszélve arról, hogy így a nyelv is az ember fülébe ívódik.
Az alaptörtént az, hogy egy FBI ügynök két civil segítő segítségével olyan ügyeket próbál megoldani, amik túl mutatnak az általunk ismert fizika, biológia és kémia határain, pl: telepátia, láthatatlanság, súlytalanság, különféle keresztezett állatok, stb. A sztorit nem mesélném nagyon tovább, szeretném mindenkinek javasolni, hogy kezdje el nézni, mert nagyon érdemes. Egy momentumot viszont kiragadnék.

Shape-shifting.
Az alakváltók teste félig organikus félig pedig egy gép. Vér helyett higany folyik az ereikben és egy gép segítségével vehetik fel bármelyikünk arcának a képét.
Mostanság egyre többet gondolkodok ezen a dolgon.. Van olyan dolog, amit megváltoztatnék magamon, de a legtöbbet talán nem. Új testtel viszont a lelkem maga sem változna meg.. Lehet egyátalán egy félig gép esetében lélekről beszélni? Természetesen ez az egész egy nagy fikció, az én Csodaországom most megnyílik. Kevesebbet nem szenvednék, de az új külső mindig erőt adna az új életet elkezdeni, arról nem beszélve, hogy az idő, mint olyan, abszolút megszűnhetne létezni. Örök élet.. Az a kérdés, amely szerintem minden embert foglalkoztat legalább egyszer egész élete során. Így megfontolva, hogy nem válthatunk testet, szerintem iszonyatos teher lenne a világ változását magunkon hordozni, szeretteinket elveszíteni, halálukat végig nézni és még sok sok dolgot felsorolhatnék. De ha alakot váltasz.. Megváltoztatod az életed, saját döntésedből mindent magad mögött hagysz, más ember néz rád vissza a tükörből.. Az egészen más tészta. Ilyen lehetőségek mellett ki ne választaná az örök életet? Nyilván mindent magad mögött hagyni nem könnyű döntés.. De így olyan, mintha gyakorolhatnál a következő életedre és ahogy telik az idő, amit ugyan nem érzékelsz, de el tudnád érni azt, hogy tökéletes életet, kapcsolatokat, munkát és miegymást tudj szerezni, megélni és megtapasztalni.
A tökéletesség elérése szinten egy olyan probléma, ami nagyon sokszor felmerül. Mindenki arra vágyik, arról ábrándozik, de az a nagy igazság, hogy tökéletes soha nem lesz, csak annak látjuk, érezzük valami miatt. Lehet ez egy jó munkahely, remek anyagi juttatásokkal; egy olyan férfi/nő, aki annyira belopja magát a szívünkbe, hogy hibát nem találunk benne; kiegyensúlyozott kapcsolat a barátokkal; jó sporteredmények; nyertes meccsek; jó filmek.. és így tovább.

Nincs tökéletes élet, csak a tökéletes élet illúziója.

E.M.