Egy különc gondolatai

Mindenki kapott már ilyen választ bizonyos helyzetekben.. Mikor a hőn áhított állást nem kapja meg, vagy az ismerős nem ér rá adott esetben időt eltölteni vele, de most az én témám, amit szeretnék előhozni, az messzemenően specifikus, a szerelmi élet nem-eiről fog szólni.

Mindenki ismeri az érzést, amikor elkezd kicsírázni a másik ember iránt a szerelem kicsi magja.. De hogy ne legyek túlságosan nyálas, ne is nevezzük szerelemnek, de azért mégis nagyon tetszik, magad is meglepődsz rajta, de egy idő után már mindegy lesz, átadod magad az érzésnek és innen talán még lehet visszaút. DE! Ilyenkor szoktak eljönni a legnagyobb hibák.. A fiúk valamiért azt hiszik, hogy minden esetben azzal teszik a legjobbat, ha eltűnnek mint a kámfor, megszakítva minden kapcsolatot. Én már ütöttem meg ilyen miatt a bokámat, az én "nem"-em mégjobban felszított mindent, mert kihívásként tekintettem rá, nem tudtam megérteni sem, hogy miért nem, és ez a dolog hajtott tovább.
Az igazság nem fáj. Feltéve ha teljesen őszinte a másik, és természetesen megfelelő formába önti a mondanivalóját és nem támadni akarja a másikat azért, mert neki megindultak a csírák.
Ha jobban belegondolunk, a tv és a filmek is csak ezt sulykolják belénk, hogy hiába "nem", nem szabad feladni. Pedig rengetegszer nem lehet a nem-et igenné varázsolni. Konkrét példával szeretnék élni, szeretném mindenki figyelmébe ajánlani az Ő a megoldás című filmet Sandra Bullock-kal és Bradley Cooper-rel.



Ha megnézitek az előzetest, megértitek miről beszélek. Lehetne még számtalan ilyen filmet felsorolni és a végén természetesen ott a happy end, a fiú beleszeret a lányba etc.
Természetesen itt is van másik véglet, amiről szintén rengeteg film szól, hogy a "nem"-et adó fiú üldözése közben ráakad a lányzó valaki sokkal különlegesebbre, aki jobban szereti, és aki jobban megérinti.. Akkor viszont nem megéri halálra savaztatni magunkat? :) De ilyen is csak a filmekben van, szintén a happy endre hajazva.

Nekem csak annyi a kérdésem, hogy miért vagyunk meglepődve, hogy a "nem" ellenére is küzd tovább egy lány, amikor a filmekben csak ezt látja? Tudom, hogy azt mondtam, hogy tucat dolgoktól mentesen szeretném élni az életemet és próbálom magam ezektől megóvni, de nem élhetek burokban, a társadalom valamennyire engem is beszippant. Az agymosás, amin mindannyian esünk át, énrám is hat.
Csak erre szerettem volna felhívni a figyelmét az én maroknyi olvasómnak, hogy vannak dolgok, amiket nem teljesen önszántunkból teszünk és bizony én se tudok teljesen megszabadulni a láncoktól.

E.M.