Egy különc gondolatai

Igen, nem káprázik a szemed, jégkorong szerepel a bejegyzés címénél. Ismételten igen, lány létemre a jégkorong a kedvenc sportom, amit nézni is és űzni is nagyon szeretek. Ennek a történetét szeretném megosztani veletek, valamint a saját gondolataimat a magyarországi jégkorongos helyzetről, a női hokisok számáról és érdekeltségéről és minden olyanról, ami ezzel kapcsolatban érdekel.

Egész kislány koromtól kezdve telenként Apu vitt korcsolyázni a tőlünk nem messze fekvő tóhoz, de sajnos valahogy akkor nem igazán sikerült olyan szinten megtanulni a dolgot, ahogy kellett volna. Minden télen úgy éreztem magam, mintha újra tanulnék korcsolyázni, és semmi nem történt volna előző alkalommal. Szóval ez nálam nem gyerekkorban kezdett kialakulni. A történethez viszont hozzátartozik, hogy Apa nagyon jól tudott már akkor is korizni, és egyik télen a tavon jégkorongozó férfiak odahívták, ütő is jutott és így indult a családban a jégkorong beívódása. Még egy érdekes információ, a törökbálinti tavon ismerte meg Apa Rókáékat (nevezzük most így ezt a családot, nem kell mindenkit nevén nevezni, később jelentősége lesz az információnak), akiket én magam is megismertem akkor, de ha agyonütnek sem emlékszem egyik családtagra sem. Az én jégkorongos ambícióim ekkor még javában aludtak, pedig lehet, hogyha akkor felbuzdulok, még nem lett volna olyan késő. De eső után köpönyeg, nem igaz?
Előrébb megyünk az időben pár évet, már javában a tinédzser éveimet élem, amikor is megismerkedek egy jégkorongos emberrel, ami eszembe juttatja, hogy na, Apa is ezt csinálja. Elkezdtem NHL-t nézni, és meg voltam őrülve, hogy én jégkorongozni szeretnék. Sajnos a próbálkozás kudarcba fulladt, volt egy kis visszatartóerő, de ebbe most nem mennék bele.
Ismét ugrunk az időben, eltelik 4 év.. Újból beúszik a jégkorong a tudatomba, újra megismerkedek Rókáékkal, elkísérem Apukámat "edzésekre" és az idősebb Róka elülteti az első olyan magvakat, amik erős csírákat vernek a tudatomban, én már pedig hokizni fogok. Méghozzá velük fogok hokizni. Elkezdtem a korcsolyázást gyakorolni, és ennek a magnak köszönhetően, amit a Róka elültetett bennem, már 1 éve járok játszani, több-kevesebb sikerrel, de semmiképpen sem lankadó lelkesedéssel. :)

Magyarországon a jéghoki méltatlanul elhanyagolt sport. Legalább ilyenkor, a vb idején kaphatna némi hírverést, ha mondjuk egy-egy népszerűbb kereskedelmi csatorna kitűzné műsorként egy fontos meccset, amelyet a válogatottunk vív meg a továbbjutásért.. és mégsem. Gondoljuk csak át.. Az átlag ember nem fog leülni hokit nézni, előbb áll neki a focinak, mert az nyomják, sulykolják belénk, és nem is látunk mást, csak mindenhol a focit. A támogatásról nem is beszélve. Csodálatos tehetségek vannak az országban, de a gyér jégkorongos helyzet miatt a fejlődés lépcsőjén félúton megállnak. NHL-ben sem lehet mindennap magyar nevet olvasni a mezeken, vagy magyar nevet hallani a kommentárokban.. A szlovákoknak bezzeg sikerül. Szomszédos ország, semmivel nincsenek hátrébb a jeges lehetőségek terén, mint mi. Csak nekik nyilván több fedett szabványméretű pályájuk van, mint nekünk, több teret engednek ennek a sportnak. Egyik nagyon kedves ismerősöm szavaival élve, náluk, ha jégkorong vb van, az nemzeti ünnepnek számít. Nem furcsa? Szomszédos ország.

Női hoki? Magyarországon? 150 regisztrált női játékosunk van. Legalább vannak.. Nyilván nem a nők sportja, de én is elkezdtem érte rajongani, és nincs is mitől félnie senkinek. A női jégkorongban nincs testjáték.

Az viszont teljesen jogos, hogy nem a legolcsóbb sportok közé tartozik. A felszereléseket használtan is meg lehet vásárolni, illetve ha az ember még kezdő, akkor nincs szükség teljes harci díszre, fokozatosan is be lehet szerezni a többi részét.

Fogok még a hokiról és ilyenekről fröcsögni, ez csak a bevezetés volt. :)

E.M.